Citotoxicitás
A citotoxicitás a gyógyászati segédeszközök biztonságosságának értékelése során leggyakrabban vizsgált jelenség. Ezek a vizsgálatok értékelik az eszközök és anyagok citotoxicitási potenciálját — ideértve a sejtek növekedésének gátlását és a sejtek elpusztítását —, így a egyrészt a szűrés fontos eszközei, másrészt jelentős biológiai információkat adnak a hatóságoknak szóló beadványokhoz.
Számos iparágban fontos az anyagok élő szervezetekre gyakorolt lehetséges káros hatásainak tanulmányozása. Az anyagok vizsgálandó tulajdonsága a citotoxikus hatásuk — míg a toxicitás egy általánosabb fogalom az anyagok élő szervezetekre gyakorolt káros hatásainak leírására, addig a citotoxicitás az anyagok sejtekre gyakorolt mérgező hatását jelenti.
A technológiai kockázatok értékelése — ISO 10993-17 : Egyes szabályozó szervek a kivonható és kioldható anyagok kémiai jellemzése mellett azok toxikológiai vizsgálatát is megkövetelik bizonyos termékek esetében, hogy az adott eszköz biztonsági határértékei megállapíthatóak legyenek ezekre a szennyeződésekre vonatkozóan. Az ISO 10993-17:2002 szabvány leírja a gyógyászati segédeszközökből kioldható anyagok megengedhető mennyiségei meghatározásának módját. Standardok származtatásához, illetve standardok hiányában a megfelelő határértékek számításához készült. Egy szisztematikus munkafolyamatot ír le, amivel a gyógyászati segédeszközökben jelen lévő toxikológiailag veszélyes anyagok azonosított kockázatai kvantifikálhatók.
Citotoxicitás — ISO 10993-5 : A citotoxicitási vizsgálatok során a gyógyászati segédeszköz vagy anyag általános toxicitási szintjét értékeljük in vitro és agaróz táptalajon. Az ISO 10993-5:2009 szabvány leírja a gyógyászati segédeszköz in vitro toxicitásának értékeléséhez használandó módszereket. Ezek a módszerek magukban foglalják a sejtkultúráknak az eszközzel, illetve az eszköz kivonatával — közvetlenül vagy diffúzió révén— történő inkubációját. E módszereket arra tervezték, hogy in vitro körülmények között, megfelelő biológiai paraméterek használatával megismerjék az emlős sejtek biológiai reakcióit.
A citotoxicitási vizsgálat hasznos a gyógyászati segédeszközök sejtnövekedésre, -reprodukcióra és morfológiára gyakorolt hatásainak megismeréséhez :
A citotoxikus vegyületek sejtkárosodást, vagy akár nekrózis vagy apoptózis útján végbemenő sejthalált okozhatnak. Egyes anyagok citotxikusabbak másoknál, és a gyártók mérik a vegyi anyagok citotoxicitását, hogy meggyőződjenek róla, hogy azok nem károsak vagy akár halálosak a betegekre nézve, meghatározva a gyógyászati segédeszközök és az azokat alkotó anyagok toxicitását. Ezt úgy teszik, hogy a szövetek sejtjeit in vitro kiteszik ezen anyagok és eszközök jelenlétének, és megfigyelik a jelentkező hatásokat.
A citotoxicitási vizsgálatokat két csoportba sorolhatjuk:
Kvalitatív módszerek
Háromféle kvalitatív teszt van, amelyek eredményeit mikroszkóppal gyűjtjük össze. A vizsgálatok során a citotoxicitásra utaló jeleket keresünk, mint például a sejtek méretében vagy alakjában, elrendezésében beállt változásokat, vagy gátolt sejtnövekedést. Ezeket egy 0-tól 4-ig terjedő skálán értékeljük, ahol a 0 pont a reakció hiányát jelöli, míg a 4-es pontérték komoly reakciókat mutat.
A három kvalitatív teszt a következő:
Kimosás: A legnépszerűbb minőségi vizsgálati módszert, a kimosást extrakciós vizsgálatnak is nevezik. A vizsgálat során a tesztelendő anyag folyékony kivonatát érintkező kapcsolatba hozzák a sejtkultúrával, majd a sejteket három napon át így inkubálják. Ezután megvizsgálják, hogy az inkubált minta mutatja-e a citotoxicitás jeleit.
Közvetett kapcsolat: Ez az agardiffúziós módszerként is ismert vizsgálat abban áll, hogy egy réteg agart helyezünk a vizsgálandó anyag és a sejtkultúra közé. Az agarréteg megvédi a sejteket a tesztelendő anyaggal való közvetlen fizikai kapcsolattól, de lehetővé teszi az anyagból kivonható elemeknek és vegyületeknek, hogy az agaron keresztül elérjék a sejtkultúrát.
Közvetlen kapcsolat: A közvetlen kapcsolat módszerének alkalmazása során a tesztelendő anyagok közvetlen érintkezésbe bocsátjuk a sejtkultúrával. Ezt a módszert általában alacsony sűrűségű anyagok, például kontaktlencsék esetében használjuk.
Kvantitatív módszerek
A kvantitatív módszert MTT-vizsgálatként ismerjük. Az MTT-vizsgálat egy kolorimetrikus eljárás, amit akár kivonatok, akár közvetlen kapcsolat használatával elvégezhetünk. A vizsgálat eredményét a vizsgálandó anyaggal való kapcsolatba kerülés után gátolt, illetve halott sejtek százalékban kifejezett számarányával értékeljük.
A vizsgálatokat általában in vitro emlős sejtkultúrákon, például egérsejteken végzik el. Az emberi testnek számos védekező mechanizmusa van, amely védi a sejteket a sejtmérgektől és a pH-egyensúlytalanságoktól, ezért a vizsgálatok in vitro körülmények között tartott sejteken — ezek nélkül védekező rendszerek nélkül — való lefolytatása nagyobb fokú érzékenységet kölcsönöz ezeknek a vizsgálatoknak.
Az eszközök biokompatibilitását érintő szabványok (ANSI/AAMI/ISO 10993–5:2009) újabb változatai szerint a kvalitatív citotoxicitási tesztek alkalmasak a kockázatok nagyságrendi besorolására, de a kvantitatív értékelést részesítik előnyben.
MTT-vizsgálat: Ez a kvantitatív módszer egy 3-(4,5-dimetiltiazol-2-il)-2,5-difeniltetrazólium-bromid nevű festéket használ — amit MTT-nek rövidítünk. Ez a festékanyag egy sárga, vízoldható vegyszer, amit a mitokondriális szukcinát-dehidrogenáz felhasít és így lila színű formazán alakul belőle. Az MTT-vizsgálathoz tesztelendő anyag kivonatát használjuk. A sejtekhez 24 órára MTT-t adunk, hogy az ibolyaszínű formazán jelenlétét detektálhassuk egy megfelelő leolvasó berendezéssel.
Az MTT a következő esetekben alkalmazható a citotoxicitás értékelésére:
- Gyógyászati segédeszközökből kivonódó anyagok
- Toxikus anyagok
- Környezeti méreg- és szennyezőanyagok
- Hematológiai rákos megbetegedésekben szenvedő páciensek gyógyszerérzékenységi profiljának meghatározásában és a lehetséges kemoterápiás gyógyszerek elsődleges szűrésében.
Végsősoron az eszköz típusa és a használt anyagok határozzák meg, milyen citotoxicitás-vizsgálati módszereket érdemes használnunk. Ugyanakkor a szabályozó szervek útmutatásokat biztosítanak a citotoxicitás vizsgálatához a gyógyászati segédeszközök gyártóinak, miáltal elérkeztünk írásunk utolsó, a téma szabályozási oldaláról szóló részéhez.
A citotoxicitás vizsgálata mindenfajta gyógyászati segédeszköz vizsgálatának kötelező eleme, így a nemzetközi szabványoknak is egyik kulcsfontosságú témája. Nemzetközi szabványok, mint például az ISO 10993 és az FDA kék könyv memoranduma (#G95-1, ami az 10993-1 szabványon alapszik, foglalkoznak az eszközök biokompatibilitása biztosításának kulcsfontosságú kérdésével, így számos vizsgálatot azonosítanak, amelyek az eszközöket alkotó anyagok megválasztásához használandók.
A Medistri házon belüli laboratóriumában mélyreható tudással rendelkezünk a citotoxicitási vizsgálatok folyamatairól, így tudjuk elősegíteni az Ön eszközével szemben támasztott szabályozási követelményeknek való megfelelést.
Biokompatibilitás vizsgálata.
Az összetett gyógyászati segédeszközök esetében szükséges a gyógyászati segédeszközt alkotó anyagok és a kapcsolódó folyamatok biokompatibilitásának megállapítása a biológiai biztonsági értékelések kockázat-alapú megközelítésével. Csatlakozzon ahhoz az egyre több innovatív egészségügyi vállalkozáshoz, akik a Medistri ISO-10993 szabvány szerint lefolytatott biokompatilibilitási vizsgálatára támaszkodnak!
Laboratóriumunk
A Medistri szolgáltató laboratóriuma Svájc szívében helyezkedik el, ahol folyamatosan ki tudja szolgálni az ország leginnovatívabb egyetemeit, start-up cégeit és nagyvállalatait a gyógyszeripari, az orvostechnológiai és a biotechnológiai iparágakból.
Minőségi tanúsítványaink
Tekintse meg tanúsítványaink listáját és fedezze föl, miért dolgoznak a világ leginnovatívabb egészségügyi vállalkozásai a Medistrivel!
Beszéljük meg!
Bármilyen kéréssel keressen föl minket közvetlenül vagy töltse ki az űrlapot és hamarosan jelentkezünk.